Napfordító Női Kör Szent Iván-éj előestjén

Sokat gondolkoztam, hol lenne a legideálisabb tartani a Szent Iván-éji körünket. Aztán valahogy megálmodtam nekünk egy vörös sátrat. 

Így aztán először fejben raktam össze, majd beszereztem a hozzávalókat, majd a nagy napon - azaz tegnap össze is raktam. Büszke vagyok, mert szebb lett, mint amilyennek elképzeltem. Olyan volt, mint egy külön világ.

A nasik összekészítése is különlegesebb volt a megszokottnál, ugyanis a kertünk gyümölcseiből is tudtam szedegetni (és a lányok is ettek közvetlenül a fáról és bokrokról és ebben volt egy amolyan édenkert érzés). 

Nagy örömömre a fix női szövetségből szinte mindenki velünk tartott és rajtuk kívül két új nő is velünk ünnepelte a napfordulót. Teljes volt az összhang mindenki között. Az egész estének volt egy kellemes oldottsága, a rituálékban és gyakorlatokban sem szerettem volna mélyre menni, így ez teljesen tökéletes volt. Hiszen a fényt ünnepeltük (és tettük el magunknak, magunkba a sötétebb napokra, estékre).

Beszélgetés, csivitelés, egy-egy csend, tánc, rituálék, elmélyülés fel-feltörő kacagások, VARÁZSLAT. Talán így lehetne méltón leírni a tegnapot.

Köszönöm. Minden egyes pillanata ajándék volt. Méltó átmeneti lezárása az elmúlt közös útunknak.

Szeretettel és körbenőve,

Aliz