Karneváli emlékek 2025

Mit ne mondjak, jól elszáguldott az idő karnevál péntek óta.
Az éves - de főleg a nyári időszámítás - nálam már több mint egy évtizede karnevál előttre és karnevál utánra bontja az idő fonalát.

A nyár beköszöntével elindul mindig a visszaszámlálás. Tavaly is nőtt a tét a Deae Projekt összeállásával és a közös produkciónkkal, idén pedig ez hatványozódott, ugyanis a pénteki fellépti időm 100%-ban Deae Projekt táncokkal telt. 

Ehhez mi kellett:

• 3 végtelenül szorgalmas és elkötelezett tanítvány
• minden héten minimum egy közös próba
• Kamilla bevállalós berepülő pilóta érkezései a szombathelyi próbákra
• műszempillák 👀
• rovarcsípések
• baglyok és sárgarigók 
• sok csillogás
• egy csipetnyi varázslat.
Elmondtak a lányoknak is, hogy van az a karneváli bűbáj, ami miatt ahogy közeleg a három nagy nap, egyre jobban gyorsul be az idő, a nagy napon pedig sminkelés után kettőt pislogunk és már az utolsó táncunk után jövünk le a színpadról. (Így is lett. Volt azért közte néhány környi izgalom lemerült autó akksival és hasonló finomságokkal, illetve este a felvonulás után is még jutott nekünk a jóból de én végül éjfélre hullafáradtan már ágyban voltam.)
Hogy nekem még emellett magánéleti (de abszolút pozitív) stressz is jutott, az meg c’est la vie, általában minden egyszerre indul be.
Vasárnap a szóló táncaim nem olyan flowban teltek, mint tavaly, de így is nagyon szép emlék lett az az este is.
A minden egyszerre szálra visszatérve pedig idén végre időm és erőm se maradt a már visszatérő vendégemre, a karnevál utáni depresszióra, ugyanis utána héten már be is ültem az iskolapadba. Most jutottam el odáig, hogy egy kicsit az élmények feldolgozásával is foglalkozzak.
Nem emlékszem már, hogy jött a Deae Projekt név. Ugyebár a deae latinul istennőket jelent. Ha már Savaria szülöttje vagyok, valahogy adja magát - a latin. Az istennők pedig fokozatosan érkeztek meg a földi helytartóikhoz. Az évek során kicsit eltávolodtak egymástól. Ugyanis van általában egy pont a lányok életében, amikor már nem érzik magukat csodálatosnak, izgalmasnak, szépnek, figyelemre méltónak, ahogy korábban. A táncokhoz idén még nem, de a felvonulásra csatlakozott hozzám a keresztlányom. Nagy öröm volt látni az elhivatottságát (végig vonulta az egész távot íziszfátlyazva - mikor már megfájdult tőle a keze és mondtam, hogy nyugodtan pihenjen, akkor is csak rendíthetetlenül ment) és a magabiztosságát.
A próbák, a sok tánc, egymás bátorítása majd pedig persze a szép ruha, haj és smink  hatására végül a tanítványaim is érezték magukban az istennőt. Ez számomra olyan boldogság, amit nem is tudok szavakba önteni. Mert nagyon megérdemlik és mert tényleg istennők! Végre látják és érzik ők is. Természetesen azon leszek, hogy a korábban említett távolodási pont ne következzen be keresztlányom életében.
Lassan pedig indul a karneváli visszaszámlálás is 2026-ra, hisz rohan az idő. 😊